Vadak tetem-hegyén henyélve Lakmároztunk sokat Félrenéztünk, s hagytunk veszni Emberi sorsokat

Toxikus mezőkön pihenünk Mint virág a sírnak fövenyén Sejtekbe oltott vegyszerünk Elhamvad föld anyánk lágy ölén

Halálba kísérő himnuszunk A létminimum, és a segély A profit kikezdte bőrünket Terjeng az intézmény-fekély

Kérdezitek miért így élek? Nincs munkám, nem is lesz; Hiteltelen vagyok immár Nem fogyasztóképes…

És ez boldoggá tesz...