Hogyan lehet tartósan gyógyítani a trichotillomania-t?

valakinek el kell mondanod azt a 8 pecsétes titkot és hátha jobb lesz,tudom,hogy nehéz mert nekem is van amolyan 8 pecsétes titkom és én is szoktam tépni a hajam. Csak nekem olyan sűrű,hogy nem látszik

hogyha tépem

szerintem én nem azért csinálom mert kényszer és észre sem veszem,hanem ideg levezetésnek,máshogy szoktam már levezetni a feszülséget,ezzel próbálom elkerülni a hajtépést és a körömrágást

visszatérve,én sem mondtam még el senkinek sem azt az adott dolgot és szerintem soha nem is fogom

őszintén szólva én már évek óta úgy érzem,hogy egy hajszáll választ el attól,hogy feladjam

és mindig valami visszaránt,leginkább az,hogy felelős vagyok a testvéreimért és a barátaimért,már ha lenne olyan barát akiben 1000%ig megbízhatnék,mert olyanom sajnos nincs

és mindig abban bízom ilyenkor,hogy egyszer találok olyasvalakit akiben 1000%ig megbízhatom és akár az életem is rábízhatnám

hm. az a baj, hogy eddig én azt a titkot csak egy embernek online mondtam el, és az nem olyan, mintha szemtől szemben mondanám el. De ne csináld :c én is rágom a körmöm is:c próbáld inkább másra terelni a

figyelmet... szedd szét megint az egeredet:c

tudom,eltudom terelni a figyelmem ha nagyon muszáj

nem adhatod fel dani!

max szerzek cigit

sosem mondtam,hogy feladnám

csak mindig rohadt közel vagyok hozzá

az se megoldás... :/ dokinál voltál már amúgy?

dehogy voltam

őszintén szólva,én irányítom az egész életem

és ezzel tisztában vagyok,ezért tartok most ott ahol

a lelki állapotom instabil,ezért fordul el tőlem mindenki,ezzel is tisztában vagyok

de ha emiatt sírnék mindennap akkor már kiszáradtam volna xD

amit írtál,hogy szükséged van arra,hogy valaki fogja a kezed

nekem is szükségem van erre,csak sosem mondom ki így nyíltan

az esetek 99%ában magamban tartok mindent

mert nem akarok senkit sem traktálni és rázúdítani a gondjaim/faszságaim

mert úgyérzem,hogy nem lenne fer,főleg nem az olyan barátaim felé akiket nem ismerek annyira,hogy rá merjem zúdítani a fájdalmaim és a lelki problémáim

úgy vagyok vele,hogy már én alig viselem el a saját magam generált fájdalmaimat magamnak,ezért másnak nem adom át.

és ez így helyes

még szerencse hogy nem sírsz, én sem sírok , én abban az egyben szerencsésnek érzem magam, hogy van mellettem két olyan ember, akiknek bármit elmondhatok és nem néznek le és próbálnak segíteni 1-2 szép szóval

legalábbis szerintem

de,szoktam sírni

csak nem minden nap,mert próbálom elterelni a figyelmem mindenfélével

és jól esik, hogy ők elfogadnak úgy ahogy vagyok, mert alapjáraton mindenki elfordul ha kibököm mi a probléma nálam

én nem fordulok el,mert megértem,hogy mindenkinek vannak gondjai,nem csak nekem

annyi csalódás ért az életben,hogy már nem is számolom,a lelkemet már egy üres lyuk váltotta fel,a vicc az,hogy ezt érzem

amikor a tükörbe nézek,néha elgondolkodom,hogy most magamat látom,vagy az adott világ által generált elvárt Danit...

de mindegy is ezeket leszámítva,hogy vagy?