Évekig hallgatásra ítélve, mert nincs akit érdekelne, nincs aki figyelne, nincs senki mellette. Annyi mindent folyt így el, ragad bent. Tudás tapasztalat érzések emlékek. ....

Aztán sok sok év hallgatás után úgyérzi...Eljött az idő... Beszélhet beszélnie kell. Van ki figyel rá van kit érdekel.

Aztán csak beszél beszél beszél... Törnek fel emlékek érzések tudás gondolatok rég elfeledettnek hitt dolgok. Csak mondaná mondaná....

Aztán hirtelen rádöbben... Már késő... Nem lett volna szabad. Hallgatni kellett volna. Hallgatni örökre. Elzárni bezárni mindent a hallgatásba önmagába.

Így már túl sok, túl megterhelő túl nehéz annak aki "figyel hallgat"...

Jobb a csend... Végleg... Míg a sötét mélység mindent örökre magába nem zár. Az emlékek a múlt a szép a rossz már csak az övé...már csak a sajátja örökre. Kit érdekel már?.... Jobb a csend..... TSIMS.